A COVID-19 járvány az egyik legsúlyosabb munkaerő piaci válságot váltotta ki a nagy gazdasági világválság óta. Ténylegesen fennáll annak a veszélye, hogy a válság növeli a szegénységet és az egyenlőtlenségeket, melynek hatása éveken át érezhető lesz. Az országoknak most mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ez a munkahelyi válság ne váljon társadalmi válsággá. A jobb és ellenállóbb munkaerőpiac rekonstrukciója elengedhetetlen befektetés a jövőbe és a jövő generációiba.
A COVID-19 a tevékenység összeomlását és a munkanélküliség szárnyalását okozza. Mivel a világjárvány és a megfékezés intézkedései sújtják az OECD gazdaságait, emberek milliói nem tudtak munkába menni, ami kivételesen meredek aktivitáscsökkenést és soha nem látott elbocsátási rátát eredményezett. Néhány országban akár tízszer kevesebb órát dolgoztak a 2008-as pénzügyi válság első néhány hónapjához képest. Míg milliókat áthelyeztek, vagy csökkentett óraszámra szerződtettek, milliók teljesen elvesztették munkájukat. A becslések szerint a munkanélküliség 2021-ig magas lesz. Az előrejelzések szerint az OECD-országokban a munkanélküliség 2020 végéig közel 10% -ot fog elérni, szemben a 2019 év végi 5,3% -kal, és akár elérheti a 12% -ot is, ha egy második járványhullám is bekövetkezik. A munkahelyek helyreállítása csak 2021 után várható.
Néhány országban a munkáltatók az állásmegőrzési programokkal csökkentették az óraszámot, miközben lehetővé tették a munkavállalók számára, hogy megtartsák fizetésüket és munkahelyüket; ott valószínűleg még nem érezhető a járvány teljes hatása. Más országokban viszont soha nem látott mértékű ugrások tapasztalhatók a munkanélküliségben, de sok munkavállaló visszatérhet majd a munkahelyére (vagy új állásba), amikor a gazdaság újra megnyílik és az aktivitás élénkül.
Ez a munkahelyi válság társadalmi válsággá válhat. A leginkább érintett ágazatokban a munkavállalók legfeljebb fele részmunkaidős, ideiglenes szerződéssel rendelkezik, vagy önálló vállalkozó. Sokan nem rendelkeznek munkahelyi biztonsággal, és korlátozottan férnek hozzá a munkanélküli ellátásokhoz. Az országok rendkívüli szintű támogatást nyújtottak, és mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezt a legkiszolgáltatottabbak számára fenntartsák, miközben befogadóbb és ellenállóbb munkaerőpiacok kiépítésén dolgoznak.
A COVID-19 válság egyes munkavállalókra nagyobb hatással van, mint másokra. A fiatalokat és a nőket fenyegeti leginkább a munkanélküliség és a szegénység. Általában kevésbé biztonságos, szakképzetlen munkájuk van, és magasan képviseltetik magukat a válság által leginkább sújtott iparágakban, például az idegenforgalomban és az éttermekben.
Sok ország munkahelymegőrzési programokat használ a munkavállalók foglalkoztatásának megőrzéséhez és az életképes munkahelyek megmentéséhez. Ide tartoznak olyan intézkedések, amelyek közvetlenül támogatják a ledolgozott órákat, mint például a német Kurzarbeit vagy a francia Activité partielle, valamint olyan intézkedések, amelyek a munkavállalók keresetét a csökkentett óraszám esetén növelik, mint például a holland NOW (Noodmatregel Overbrugging Werkgelegenheid) vagy az állásőrzői fizetés Ausztráliában. Az OECD-szerte mintegy 60 millió embert vettek fel ilyen és ehhez hasonló programokba.
Forrás: http://oecd.org/employment-outlook